Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A helyzet - Élet és Irodalom XLIX. évfolyam 13. szám, 2005. április 1.

Nem könnyű manapság a kultúrkritikus élete. A tömeg és a kultúra kibékíthetetlen ellentétéért nem okolhatja a tömeget, ha a szakmájából akar megélni, de a kultúrát sem, ha nem akar nyomtalanul eltűnni az emancipált tömegben. Így aztán arra kényszerül, hogy gesztusokat tegyen egyszerre mindkét irányba. Ezt teszi György Péter is a Szólásszabadság-e a rasszizmus védelme? (ÉS, 2005/12.) című cikkében, ahol először a népet védi meg azoktól, akik tömegnek tekintenék, majd a tömeget azoktól, akik elavult, tarthatatlan, történelmietlen szemléletük foglyaként örök tulajdonságokkal ruháznák fel azt. S hogy miért tarthatatlan ez a szemlélet? Ennek elmagyarázásához már a kultúra, a filozófia felé tett gesztusra van szükség: "A helyzet az, hogy a tömegnek is története van, s nincs állandó természete. A természeti törvény fogalmának, érvének feltételezése a társadalom kérdéseit illetően: elnézést, de tanulatlan szamárság" - írja György Péter.

A helyzet az, hogy a társadalom kérdéseit illető nyugati gondolkodás a "természeti törvény"-nél alapvetőbb és megkerülhetetlenebb fogalomról nem tud. Kétségtelen, hogy a modern kor gondolkodói a XVIII. század óta újabb és újabb kísérleteket tesznek e fogalom megkerülésére, kiiktatására, de ezek a kísérletek éppúgy nem tekinthetők sikeresen lezártnak, mint az a vizsgálat sem, melynek célja megnyugtató bizonyossággal kimutatni a természeti törvény fogalmával érvelő Platónról, Arisztotelészről, Ciceróról, Szent Ágostonról, Aquinói Szent Tamásról, Hobbesról, Rousseau-ról, Burke-ről vagy Kantról, hogy tanulatlan szamarak voltak.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.