Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könyv

a_magany_metafizikai_strukturaja_attraktor.jpg A magánynak, mint az izoláció alanya és tárgya közötti viszonynak a dualitás a logikai alapja. 
Metafizikai dimenzióval csak akkor bővül a kép, amikor ez a dualitás dualizmussá válik, amikor magát ontológiailag különbözőnek látja az alany vágyának tárgyától. 
És végül, a magány morális tartalommal akkor telik meg, amikor az alany ezt a valóságnak magasabb vagy tisztább formájától, vagy éppen a valóságtól magától való izolációként éli meg. 
Ha a kozmoszban maga körül széttekintő ember ezt a szuper-valóságot immanensnek fogja föl, akkor az Ideák után vágyódik, ha viszont transzcendensnek, akkor Isten után. Ennek megfelelően beszélhetünk a metafizikai folytonosság megszakításának két fajtájáról: az égi és a                                                     kozmikus magányról.

                                                   (Részlet az előszóból)

 

Cikkek

A magány metafizikai struktúrája, Budapest Attraktor Kiadó, 2003

2009.01.10

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Könyv